„Annyi lehetőséget látok még a házasságunkban. Azt kívánom, bárcsak a feleségem is látná, és együtt tehetnénk jobbá a kapcsolatunkat.”  - árulta el kliensem, Alex. Közös munkánk eredményeként gyors változásokat tapasztalt saját személyiségében, s már néhány alkalom után sokkal kevésbé volt stresszes és kiegyensúlyozatlan.

Ma mégis aggódik, hogy felesége nem követi majd példáját, és hogy gyors változása inkább távolítani, mintsem közelíteni fogja őket.

Sikeres íróként és három gyermek apjaként Alex imádja a feleségét, de még erősebb házasságra vágyik. „Én mindig mondom neki, hogy ha csak egy kicsit is hajlandó lenne itt-ott változtatni, akkor az egész házasságunk minőségileg javulhatna.” Nem meglepő módon azonban, felesége minden kísérletének ellenáll. Az igazság az, hogy a legjobb módja annak, hogy szeretteinket elriasszuk a változástól az, ha meg akarjuk őket változtatni.

Amikor arra kéred egy szerettedet, hogy változzon meg érted, akkor azt érzi, hogy nem szereted őt úgy, ahogy van.

Éppen ezért Alex számára a kulcs házasságuk megváltoztatásához a felesége iránti feltétlen szeretet. Ha végre úgy érezheti, hogy férje életének minden pillanatában elfogadja őt olyannak amilyen, akkor lesz csak bátorsága ahhoz, hogy egy kis lépést tegyen előre, majd ismét körülnézzen: „Még mindig jó vagyok úgy, ahogy vagyok? Most is?”

És akkor, csak akkor lesz képes a következő lépésre.

Ez a Szeretet Paradoxona.

Mert a bírálat megfojtja, nem hagyja megélni a szeretet. Amikor Alex egy elképzelt házasságot vetít családi életére, akkor mit sem vesz észre abból, amije pedig megvan: a saját, valódi családja. Mivel így már nincs jelen teljesen a valóságban, nem képes feltétel nélküli szeretetre sem, s végül felébreszti magában az „Ítélő’ hangját.

Én a klienseim első számú szurkolója vagyok, és imádom a munkámat. Hogyan segítek hát Alexnek?

Először is segítek neki megérteni, hogy azok a hibák, amiket a feleségében lát, valójában saját „árnyai”, amit ő vetít ki rá. Azt kritizálja benne, amit önmagában nem tud elfogadni. Ezután a benne rejlő ”Ítélőhöz” szólunk, aki valójában csak jót akar, és egy relaxált, elfogulatlan tudatállapotban minden hozzá hasonló belső hangot egy képzeletbeli kerekasztal köré invitálunk, hogy megvitassák, hogyan lehetne a jövőben produktívabban együttműködni.

Így, amint Alex saját, belső világában békét és elfogadást teremtünk, az a külvilághoz való viszonyában is tükröződik, helyt adva a szeretet megnyilvánulásának, valódi lehetőséget nyújtva Alex feleségének is a változásra..

És Te elfogadod magad úgy, ahogy vagy? A benned lakó „Ítélő” hogyan tart vissza?

Name *
Name