„A házasság annyira, de annyira unalmas! Hát nem emlékszel a vadászat izgalmára? Ahány este, annyi új lány. Minden hódítás más. Idézd csak fel a különböző illatokat… azt a sok izgalmas egyéniséget… az érzést, hogy teljesítetted a kihívást! Hiszen mindig imádtál újabb és újabb házban ébredni reggelente, Te voltál a világ királya! Sosem tudtunk betelni vele!” – duruzsolta Augustus kliensem, Péter fülébe.

Sok-sok év után, és még több kapcsolaton túl Péter nemrég újra rátalált gyermekkori szerelmére, akit feleségül is vett. Noha magával a házasságával nem voltak gondok, az esküvő után nem sokkal egészségében mégis hirtelen változás állt be. Péter bal térde begyulladt és csúnyán bedagadt, veszélybe sodorva ezzel karrierjét, hiszen séfként nehezen engedhette meg magának, hogy ülve vigyen végig akár egyetlen műszakot is. Éppen ezért, az orvosok különböző gyulladáscsökkentőket írtak fel neki és fizikoterápiát javasoltak, de úgy tűnt mindhiába, a fájdalom inkább csak erősödött.

De kicsoda Augustus?

Könnyű transzállapotban Péter és én megkérjük saját „térdfájdalmát”, hogy jelenjen meg az ülésen. Egy perc nem sok, annyi sem kell hozzá, és egy fiatalember bukkan fel egyszerre a színen. Selyem inget és feltűnő nadrágot visel, a lábán fényesre suvickolt cipő virít. Az arcát borító hegek és égési sérülések alatt még most is látszik, hogy egykoron igen jóképű lehetett. 

Augustusként mutatkozik be, Péter régi szárnysegédjeként.

„Úgy érzem magam, mint egy átkozott, megégetett áldozat! Az elköteleződésed olyan, mint a napalm! Egyszer csak megházasodtál, engem meg magamra hagytál. Egyszerűen elhajítottál. Már élni sincs kedvem!” – folytatta Augustus.

Amikor a testünkön hagyott lenyomatok révén kapcsolódunk tudatalattinkhoz, akkor az olyan fizikai érzületek, mint például a fájdalom, gyakran hozzáférhetővé teszik számunkra nem csak tudatalatti gondolatainkat, de akár egónk magunk előtt addig rejtett részeit is. Ez azért fontos, mert ha egyszer sikerül egy ilyen én-részt meginvitálni a klienssel közös tanácskozásra, akkor már sínen vagyunk, hisz az adott személyiségrész elérése után, más belső hangokat is meghívhatunk a beszélgetésbe a minél pozitívabb végeredmény elérése érdekében.

Történetünkhöz visszatérve, hogy végül mindenki elégedett legyen, mi is adtunk az amúgy életvidám és örök nyughatatlan, szoknyapecér Augustusnak egy új feladatot: az lett a dolga, hogy Péter gyönyörű feleségét hódítsa meg nap, mint nap. Emellett, ráadásképp azt is megengedtük neki, hogy olykor pincérnőkkel flörtöljön, ami Péter feleségét nem zavarja. Augustus pedig cserébe boldogan beleegyezett, hogy békén hagyja Péter térdét, s ezzel a probléma néhány nap múlva teljesen meg is szűnt.

Ha téged is kínoz valamilyen fájdalom és szeretnéd megfejteni az üzenetét - írj és beszéljünk!

Name *
Name