A bankszámlám tele, nincs semmi sürgős dolgom az elkövetkezendő hat hónapban, a garázsban pedig egy vadiúj Harley-Davidson RoadGlide Custom várja, hogy keresztülszáguldjak vele a Golden Gate hídon. Mégsem tehetem.

„Nyomás vissza dolgozni, te lusta dög!”

Hadd mutassam be ezt a „kis” hangot a fejemben, mely pontosan így beszélt velem egész életemben, ameddig csak vissza tudok emlékezni.

„Hagyd már abba a hülye játékaiddal való idétlenkedést. Így nem viszed semmire. Miért nem tudod végre rendesen odatenni magad? Miért nem koncentrálsz? Miért nem vagy képes kihozni magadból a maximumot? Olyan messze vagy a potenciálodtól!”

Még nyolc év hagyományos (és kevésbé hagyományos) terápia után is, ez a hang egy pillanatra sem hagyott fel a zaklatásommal.

Pedig akkorra már sikeres vállalkozó voltam, túl egy sikeres cégértékesítésen, és életem szerelmével Észak-Kaliforniában töltöttem mindennapjaimat. Nem akartam mást, mint egyszerűen kiüríteni a fejem, rendezni a gondolataimat és szépen eltervezni mindent a befektetéseimmel meg a következő vállalkozásaimmal kapcsolatban.

És mégis - addig elért üzleti sikereim ellenére – állandó társaságom, a Bíró, az Ítélő, változatlanul velem volt. Bírálta minden lépésem, örökös szégyenben tartott.

Könyörtelenül ostorozott és még egy kellemes szombat délutáni gurulást sem engedhettem meg magamnak a saját magamnak adott ajándékon. Ha viszont megadtam magam az állandó szekálásának és nekiültem üzleti tervet írni, akkor sem tudtam igazán odafigyelni, mert folyamatosan attól rettegtem, hogy nem leszek elég jó, nem leszek elég tökéletes.

Ebből a játékból semmiképp nem jöhettem ki győztesen. Ez egy klasszikus 22-es csapdája, amit legtöbbször kora gyermekkori emlékeinknek köszönhetünk.

Ismerkedj meg az Ítélővel, mert ő a mi belső kritikusunk, aki mindent jobban tud, egy kegyetlen antagonista. Leggyakrabban mi teremtjük őt azáltal, hogy a szüleink szavait belsővé, sajátmagunkévá tesszük. Mivel a tudatalatti nem ismeri az idő fogalmát, az Ítélő kemény kritikája időtlenül, vég nélkül visszhangozhat a fejünkben. Jelenléte az önszeretet és önmegbecsülés hiányához vezet, gyakran meggátolva minket abban, hogy teljes szívünkből, feltétel nélkül szeressük hitvesünket vagy gyerekeinket, mert a fenébe is, arra sarkall, hogy folyton tökéletesíteni akarjuk őket!

Az élet meglehetősen üresnek és kietlennek tűnik egy folyamatosan, megállíthatatlanul kritizáló hanggal a fejünkben, akinek egyedül a tökéletes elfogadható. Próbálkozhatsz ahogy akarsz, de sosem tudsz a kedvére tenni. Mert soha semmi nem lesz elég tökéletes.

Ezt nem csak tapasztalatból, de azon klienseim példájából is tudom, akiknek segítettem már békét teremteni az Ítélővel.

Békét teremteni? Ez elég nevetségesen hangzik. Hisz én csak el akartam hallgattatni. Meg akartam ölni és apró darabokra tépni!  Az őrületbe kergetett.

Ahogy könnyű transzállapotban kapcsolatba léptem a tudatalattimmal, végre szemtől szemben megismerkedhettem az Ítélővel. Nem csak őt, de minden más belső karakteremet is meghívtuk egy képzeletbeli konferenciaasztal köré. Ott voltak sokan, például az örökös vesztes Lázadó, a Lovag teljes páncélzatban és maga az Ítélő is szokásos fekete talárban.

Eleinte az Ítélő megint megpróbált maga alá gyűrni. Székét hátratolva, felállva tornyosult az asztal fölé. Nem engedte, hogy szóhoz jussak, saját szavainak hevesen gesztikulálva adott nyomatékot. Sértegetett. Ám egy kis türelemmel végül felfedeztük a benne rejlő ijedt kisgyermeket.

Azonnal magamhoz öleltem és megnyugtattam, hogy szeretem, majd megígértem, hogy minden rendben lesz. A testtartása erre rögtön megváltozott, vállait leeresztette és a hangja is megenyhült. Most, hogy végre elengedte magát, együtt leültünk és átbeszéltük az ügyeinket. 

Mondanom sem kell, azóta is az én oldalamon áll, és az igazat megvallva, még ennek a posztnak a kedvéért is kifejezetten nehéz volt felidézni magamban régi hangját. Már soha nem hallom, még távolról sem.

A konferenciaasztalnál végzett további munka eredményeként, ma már úgy érzem, hogy egy egész szurkolótábor szorít azért, hogy sikerrel járjak, pozitív megerősítéssel és bátorító szavakkal támogatva minden nap.

Hálás vagyok, hogy a munkám során ugyanezt a belső békét, erőt és támogatást nyújthatom a klienseimnek. És azért is, hogy végre szabadon adhatom át magam a motorozás élvezetének feleségemmel együtt.

Mesélj a saját hangjaidról! Te kit tépnél legszívesebben darabokra?

Name *
Name