„Énnekem kellett volna megmentenem apámat!”

Épp most ismerkedhettünk meg Mr. Bűntudattal. Bűntudat az, aki John-t hibáztatja nap, mint nap, amiért nem volt képes megmenteni édesapját. Pedig az orvosok megmondták John családjának, hogy a hatodik szívroham után már nincs mit tenni, és ezen a 11 éves kis John sem változtathatott.

Mégis, a fekete köpenyes Bűntudat, aki John személyiségének egyik része, folyamatosan egy olyan bűnért ostorozza, melyet el sem követett.

„Nemrég nyertünk meg egy nemzetközi vitorlásversenyt és miközben a csapattársaim önfeledten ünnepelnek, én meg úgy érzem, mintha Damoklész kardja lebegne a fejem fölött.”

Minél jobban érzi magát John, annál inkább elragadja a félelem, hogy valami rossz fog történni. Végül is mi oka lenne élvezni az életet? Az apjának is oly kevés ideje volt rá.

Mivel John-nak soha nem volt esélye, hogy búcsút vegyen édesapjától, a mai napig nem tudta elengedni. Pedig a görcsös ragaszkodás valójában örökös feszültséggel jár. Nem csak egy megfoghatatlan érzelmi feszültséget jelent, de kézzelfogható fizikai feszültséget is: összeszorított ajkakat, merev nyakat és haragos tekintetet. 

Mindenki önmaga végtelen lehetséges verzióit hordozza magában. Bármelyikhez is ragaszkodunk: az csak egy a sok közül. John esetében ez nem más, mint Bűntudat.

De hogy lehet az, hogy John már több mint 30 éve hagyja, hogy a Bűntudat nap, mint nap kínozza?

Azért, hogy túlélje az érzelmi traumát, John kifejlesztette saját valóság-szűrőit. Ezek a szűrők, melyek nem engedik át a mindennapok valóságát, egyben azt is meggátolják, hogy John észrevegye az eredeti traumát: szeretett apjának elvesztését.

De mi hasznunk származhat az eredeti trauma feltárásából?

Nagyon is sok, ugyanis minden trauma magában hordozza egyben a megoldást is. A trauma magjában sebezhetőség van és az ezzel való kapcsolatfelvétel tesz minket teljesebb egésszé.

Minden nagy művész és élsportoló tudja, hogy a relaxáció a kulcs a kimagaslóan kreatív teljesítményhez. Ahogy a görcsös izmok ellazítása a kulcs az elengedéshez.

Relaxált transzállapotban John megidézi édesapját és kéz a kézben egy gyönyörű szertartást tartanak: az elengedés ceremóniáját. „Te vagy a nagy és én vagyok a kicsi.” 

A szertartás után Bűntudat immár fehérbe öltözve jelenik meg. Megkérdezzük tőle, hogy mit jelent ez az átalakulás. Határozottan azt feleli, hogy a neve mostantól Lelkiismeret és ő ezentúl John szövetségese és életének kalauza és.

Így tehát John, az apja és immár saját maga iránti szeretettel a szívében készen áll arra, hogy szembenézzen magánélete és szakmai élete örömeivel és kihívásaival.

A fájdalom, amit magunkkal cipelünk, az valójában a szeretet, melyet visszatartunk.

Az elengedés a tudat és a tudatalatti párbeszédéből származik, ahogy megnyitjuk a kommunikációt ép és sérült részeink közt. A gyógyulás ebből a csodálatos találkozásból fakad.

Íratkozz fel az Éber Élet kétheti hírlevelére hasonló történetekért!

Name *
Name