„Soha nem voltam szingli egész felnőttkoromban! Soha, még egy napra sem!” – meséli új kliensem, Juliet. Azt mondja, egyik elsőszámú célja az üléseink során, hogy „végre összegyűjtse minden akaraterejét és véget vessen három éves kapcsolatának. 

„Én vagyok a barátom fontossági listájának legvégén. Mert ott van előttem a karrier. Ott a család. Az ivás a cimborákkal. Még a kutyája is megelőz a sorban. Egyszerűen minden fontosabb neki, mint én!”

Miért olyan nehéz akkor mégis az elengedés? J

uliet nagyszerű, okos nő. Racionálisan pontosan tudja, hogy mit kellene tennie. Elengedni őt, hogy találhasson valakit, aki megbecsüli a szeretetét. De hiába tudja, mégsem képes rá hogy megtegye. Vajon miért nem?

A „képtelen vagyok elengedni” típusú esetek, tapasztalataim alapján mind rendelkeznek egy jól megfogható, közös jellemzővel: Míg az elengedés maga egy tudatosságban gyökerező, racionálisan átgondolt döntés lenne, addig a tudatalatti számára ugyanez igazából fel sem merül, mint reális opció.

Pedig az elengedés képessége az egyik legalapvetőbb követelménye a teljes életnek. Elengedni a rossz befektetéseket. Elengedni a pasit, aki az utolsó pillanatban mégis úgy dönt, hogy inkább a barátaival találkozik helyetted. Elengedni a barátnőt, aki megcsal. Elengedni a vágyakat, kívánságokat és legfőképp talán: elengedni saját magad korábbi verzióját.

A családunk és barátaink persze mindig megpróbálnak segíteni, ilyen és hasonló tanácsokkal látva el minket: „Gyerünk, csak tedd meg! Hidd el, hogy máris jobban fogod érezni magad! Miért nem esel már túl rajta?” De ez csak arra ösztönöz minket, hogy még inkább ragaszkodjunk az adott dologhoz. Mert lehetetlen az elengedés mellett döntenünk, ha a tudatalattink el sem fogadja ezt, mint lehetséges választást! Ez pont olyan, mintha pekingi kacsát kérnénk szilvamártással egy magyaros étteremben. Már a kérdésnek sincs értelme.

Az elengedés egyszerűen nem szerepel az étlapon. Így hát ezekben az esetekben, ahhoz hogy ténylegesen választhassunk ragaszkodás és elengedés között, először az elengedés opcióját kell létrehoznunk magunkban. Ehhez újra kell írnunk a belső étlapot, ezért mélyre ásunk és megkeressük, hogy az elengedés miért nem létezik, mint opció vagy miért rejtőzködik előlünk. Aztán pedig megteremtjük vagy helyreállítjuk magunkban a hiányzó részeket.

A következő hetekben olyan esetekről lesz szó, melyek megtanítják hogyan engedjük el a kezet, mely visszahúz. Megismerjük Johnt, aki még gyermekként vesztette el édesapját és sosem tudta igazán elengedni. Találkozunk Michelle-lel, akinek ikertestvére néhány évvel ezelőtt halt meg tragikus hirtelenséggel. És természetesen visszatérünk Juliethez is, hogy megtudjuk, vele mi történt időközben.De addig is, szeretnék hallani Rólad.

Mi a Te történeted? Te mit nem tudsz elengedni? Mert mindenki cipel valamit. 

Kérlek ne felejtsd el megosztani velem, küldd el egy üzenetben!

Name *
Name