„Szóval már néhány ülés után nem kell ezektől a fájdalmaktól szenvednem - soha többet?”

Justin egy jól menő reklámügynökség művészeti vezetője, ám egyfajta szeparációs szorongástól szenved: valahányszor a munkára kiszabott határidő közelít és neki le kéne adnia az adott feladatot, bénító szorongás lesz úrrá rajta.

Épp ezért őszinte csodálkozással fogadja szavaim és hitetlenkedve ismétli: „Félelem nélkül? Szorongás nélkül? Örökre?”

Érthető, hisz kivétel nélkül, minden egyes alkalommal, mikor eljön a munka leadásának napja, ugyanaz a kínzó fájdalom hasít a bal vállába.

„Tudod, ez a váll dolog igazából ilyen, mindig is megvolt, már szinte megszoktam. Nem igazán hiszek benne, hogy valaha is elmúlna, hiába dolgoznánk vele…”

Nos, lehetséges egyáltalán, hogy elérjük a nirvanát? Megszabadíthatjuk magunkat a fájdalomtól és a szenvedéstől? Az igazat megvallva én őszintén hiszem, hogy mind csak egy lépésre vagyunk a megvilágosodástól.

Ám elég ehhez mindösszesen néhány ülés? Nem egészen.

A rossz hír az, hogy a régi szokásoktól nem egyszerű megszabadulni, az újak kialakítása pedig mintegy 60-90 napot vesz igénybe a tudományos kutatások szerint.

A jó hír ugyanakkor az, hogy az ülések következtében a klienseim számára is elérhetővé válik az a diagnosztikai eszköztár, mely segít észrevenni a kialakulóban lévő nyugtalanságot és felismerni az egyensúly megbomlását. Ezáltal egyértelműen, és azonnal tudatában lehetünk, ha valami nincs rendben.

Olyan ez, mintha életünk egyszer csak kibillenne az optimális egyensúlyi állapotból és valahogy nem találna vissza.

Tehát a közös munka elvégzésével már képesek leszünk rá, hogy összerakjuk a képet és rájöjjünk, pontosan mely részünk és miért fáj úgy. Mert nem a felnőtt énünk az, amely fél legbelül. Nem az fáj, hanem azok a mélyen eltemetett érzések és sérülések, melyeket már régóta a testünkben és a tudatalattinkban hordozunk.

Az ülések révén kiszabadíthatjuk a sérült részünket - leggyakrabban saját, belső gyermekünket - és visszakapcsolhatjuk őt az egészhez - az Egész-séghez. Így végül nem marad más, mint az egykori negatív érzések halvány emléke.

Ha pedig ezek újra visszatérnének, hogy kísértsenek és ismét nyugtalanságot tapasztalnánk, akkor nincs más dolgunk, mint tudatosítani magunkban, hogy: „Ja igen, ez már megint csak az a részem.”

Ily módon felvértezve könnyedén kezelhetjük érzelmi kilengéseinket, egyúttal kifejezve szeretetünket adott részünk iránt és ismét nyugodttá, kiegyensúlyozottá válhatunk, visszabillenve optimális egyensúlyi állapotunkba. Micsoda megkönnyebbülés, az élet is mennyivel szebb így!     

Végül, néhány hónappal később számtalan esetben az addigi kilengések is teljesen megszűnnek. Ha nem is magában a nirvanaban, de valami nagyon hasonlóban lehet részünk!

Küldj üzenetet és/vagy iratkozz fel az Éber Élet Jegyzetekre itt:

Name *
Name